MIT campus

- Köszönjük szépen a szíves invitálást. Meg kell valljam, ha az összes professzor közül Severin segített eddig a leginkább, a jó termekért folyó örök egyetemi csatákban, de ahogy látom ez inkább az egyetem "újoncai" közötti összetartás. S persze megérkezésemkor [i:5c0e0fw0]Otto[/i:5c0e0fw0] is próbált invitálni, míg Erika próbálta ?t helyes viselkedésre emlékeztetni, s szerintem én éppen úgy emlékezem majd az ? belép?jére, mint ? az enyémre. De azt hiszem e kaland említése Miyazaki szan-t féltékennyé teheti, így inkább nem is említem, azon túl, hogy ez a szimpátia alapja, még akkor is, ha Otto [i:5c0e0fw0]szemmel láthatóan [/i:5c0e0fw0][i:5c0e0fw0]ért hozzá, hogy kell a legnagyobb kalamajkába keveredni, [/i:5c0e0fw0]s sokban Miyazaki szan érdeme, hogy kikeveredett bel?le[i:5c0e0fw0].[/i:5c0e0fw0] Biztos kalandos gyermekkora lehetett. - Próbálom meg óvatosan jelezni, hogy bizony a paciens Otto barátn?je.

- Így az uzsonna és a beszélgetés bizony jól esne, de estére biztosan vacsorára vagyunk hivatalosak. Éppen abba az étterembe, ahonnan most is eljöttünk.

Bízom benne, hogy ezen az úton elindulva nem is utasítom vissza udvariatlanul, de nem is jelent neki fáradtságot a helyzet. Ha pedig felismeri, hogy az a bizonyos Miyazaki szan egy "lehetséges leend? családtag" akkor anekdotákkal, fényképekkel és beszélgetéssel is elüthetünk annyi id?t, hogy a tervezett ajándék kapcsán ne kelljen új címet megadni a kézbesítéshez.

Ha pedig Miyazaki szan-t megismeri Severin felesége, akkor bizony tovább javulhat a lány megítélése... Ha pedig "lehetséges családtag" akkor a rá irányuló figyelem is más.

-"Semmi szándékom elrontani azt a vacsorát, de azért remélem némi süteményt még elfogadtok." mondja Wilhelmina és úgy is terít nektek a megfelel? gyönyör? kistányérokal és eredeti ez?st ev?eszközökkel. Valószín?leg a vendégszeretet is szerepet játszik abban, hogy személyesen teszi mindezt, ugyanis valamilyen személyzet bizonyára akad a házban, azért is, mert adni kell rá és azért is, mert ekkora épületet így fenntartani akkor sem tud, ha nincs rá egyedül.

-"Még szerencse, hogy nem fogadtad el azt a meghívást. Félre ne érts, örömömre szolgált volna, ha úgy döntesz, hogy elfogadod, de micsoda felemás helyzet volna, ha a tanár nem úgy lakik egy diákházban, mint a ház vezet?je?"

-"Valóban?" illet?dik meg amikor megemlíted neki, hogy leend? családtaggal van dolga. "Így már tényleg nem engedhetlek benneteket az utatokra legalább egy kisebb vendéglátás nélkül! De err?l is lesz még egy-két keresetlen szavam az én drága vandál Hansommal! Miket képzel ez az ember, hogy így elbánik veled?!" fordul a n? Azumi felé.
-"Ez csak egy kisebb félreértés volt, amib?l lett egy nagyobb félreértés..." próbálja Miyazaki megmagyarázni a helyzetet, de Keisinger asszony közbevág.
-"Félreértés?! Majd adok én ennek a vadembernek ilyen félreértéseket! Nincs itt semmiféle félreértés! De Otto is megkapja majd a magáét, hogy nekem nem szólt! Te meg nyugodtan szóljál csak nekem, ha ez a vadorzó egy ujjal is hozzád ér! Majd adok én neki olyan félreértést, amit szakállas vénember korára is megemleget majd!+ bosszankodik, miközben vagy hatféle süteményt rak ki elétek az asztalra, beszéd közben gesztussal jelezve, hogy nyugodtan vehettek.

- A professzor úr mesélte, sok ember csak akkor tanulja meg félni a tüzet, ha megégette a kezét vele, nos minden jó szándéka ellenére ? az a mágus aki sokszor megidézi az ehhez szükséges lángokat - próbálom meg egy kicsit tompítani Severin b?nét. Hiszen így mégis csak a szükségesnek gondolt nevelésr?l van szó, s közben megkóstolom a süteményt.

- Nagyon finom a sütemény. Eredeti német recept? - Teszem fel a kérdést

Ha nem nagyon indul be a beszélgetés magától, és a süteményre való kérdezés sem segít az eredeti német receptekre és ételekre terelni a szót, akkor egy darabig eszegetek, majd igyekszem elkérni a sütemény receptjét, ha az valami eredeti német recept, ha ez nem megy akkor egy kicsit más témára terelem a szót

- Úgy tudom az Európából érkez?k számára kicsit furcsa az itteni konyha, kiváltképp, ha nem szokták meg a globális szóját és gyorséttermi kosztot. S bármennyire is szeretik új lakhelyüket, sokszor hiányolják az otthoni ízeket. De gondolom egy olyan híres család mint az önöké, gond nélkül megoldja, hogy az otthon megszokott ételek itt is elkészüljenek. Bár emlékszem, a kedves patronáltamnak és barátn?mnek is mennyi idejébe és vesz?dségébe tellett, mire megtalálta az összes fontos beszállítót. Igaz, ? egészen remek éttermeket üzemeltet

-"Akkor a professzor úr nem úgy mesélte, ahogy azt kellett volna. Én ezt úgy mondanám, hogy sok Keisinger. A többi már igaz. Bizony akad elég problémás helyzet. Nem mintha másutt nem akadna, de másutt inkább a helyzetet megel?zni igyekeznek és nem kiélvezni. Az, hogy emellett még milyen emberek, az már egy másik dolog." magyarázza a helyzetet. Bennfentesként bizonyára máshogy látja a dolgot és jobban át is láthatja a helyzetet.

A sütemény igaz finom, kicsit furcsa, ilyenekhez ugyanis nem szoktál. Az európai ízlés országonként más, a tipikus német süteményekkel meg még nem volt lehet?séged igazán megismerkedni, f?leg az édességekkel. Ezek meg inkább édesek és neked egy kicsit nehezek, f?leg úgy, hogy mindegyiket végigkóstolod. Ha az egyik cukorbomba, akkor ez most így egy cukor-szalvó, vagy cukor-sz?nyegbombázásnak felel meg. Wilhelmina magyarázatából viszont rengeteget megtudtok ezekr?l, mind a készítésükr?l [anélkül, hogy kérdeznéd], mind arról, hogy a család melyik tagja melyiket szereti, és amikor épp nem édességet, akkor még mit. Eközben derül ki, hogy Ottonak igazából van még öt testvére is [azaz Keisingeréknél nem csak a cukorágyú tüzel szalvóban], közülük a legid?sebb, Rudolf kénytelen volt szakítani a családi hagyományokkal, ugyanis nem képes varázsolni. ? most villamosmérnök Münchenben. Ehhez persze odakerül az anekdota is, miszerint egyszer Hans [Severin természetesen] megemlítette a "csontvázat a szekrényben" Rudolffal kapcsolatban, Otto meg hónapokig kerülgetett minden szekrényt a házban, mert nem tudta melyikben van a csontváz.

Kiderül az is, hogy Otto nem volt túl jó gyerek, a professzor szerint még a saját mércéjén mérve is kiakadt a mutató, így mellé nem is lehetett nevel?t fogadni. [Ezt az ötödik után látták be, a hatodik ugyanis, mint kiderült, újságíró volt, akit a professzor személyesen penderített ki.] Na meg az is kiderül, hogy Otto véleménye el?ször az volt az MIT&T-r?l, hogy "Warum diese Generation aufgewachsen auf Harry Potter anstelle von Warhammer?" ["Miért a Harry Potteren n?tt föl ez a nemzedék Warhammer helyett?"]. Szó esik a család másik felér?l is, arról is, hogy mennyire nem jellemz?, hogy ennyire közel marad a rokonságba került új család a Keisingerekhez. Neked inkább az jön le az egészb?l, hogy azért így a dolog, mert a Zann család múltja inkább homályba és rejtélyekbe burkolózik, a Keisingereké meg inkább ármányba, hatalmi harcokba és sötétségbe. A két család, akikt?l olyannyira féltek, hogy az egyiküket még Lovecraft is a tollára vette, így tökéletesen egymásra talált...

- Igazán különlegesek ezek a sütemények. Mondjuk akár Amerikai akár Japán szemmel nézve bármelyik Európai sütemény is az. És könnyen lehet, hogy ma még lesz részem német csemegékben a vacsoránál. Persze azok másféle sütemények. - Borzalmas akcentussal megnevezem azokat amiknek emlékszem a nevére (Photographic memory) - Esténként ugyanis ilyesmi étkek is el? szoktak fordulni annál a jóbarátomnál akinél vacsorázni fogunk

No igen, ahol nem [i:2z3lau0w]egyes országok[/i:2z3lau0w] konyhája szokott lenni az étlapon, hanem igazi "világ körüli gasztrotúrát" kínál egyetlen étterem falai között, megannyi nemzet mesterm?veit felkínálva, ott "könnyen" el?fordulhat pár német recept. Ami jó is, [i:2z3lau0w]ha az ember sokat mozog[/i:2z3lau0w], ám ellenkez? esetben [i:2z3lau0w]nagyon[/i:2z3lau0w] könny? t?le rettenetesen elhízni.

Mindenesetre a beszélgetés fonalát könny? addig elhúzni, míg meg nem érkezik a csomag amire várunk... Ételekr?l, Otto gyerekkoráról (melyiket szerette) beszélünk els?sorban.

Amikor próbálod megnevezni azokiat a süteményeket, amiket te is ismersz, rájössz, hogy ez nem borzalmas, hanem inkább érthetetlen, de ha jól sejted ugyanez volna a helyzet, ha Wilhelmina próbálkozna a japánnal. Biztos, hogy te is 2-3-szor megismételtetnéd vele amit mondd, csak azért, hogy érts is bel?le valamit. Amikor a hallgatóság anyanyelvi szinten beszéli a nyelvet, akkor bizony mindenütt ez a helyzet.

Elhúzni nagyon is könnyen el lehet, még úgy is, hogy csak úgy beszélgetni, vagy mondjuk pletykálni egyáltalán nem szoktál, habár ez most nagyon úgy fest, mintha az volna, így gyorsan át is címkézed bemutatkozásnak, különben megszegnéd a bels?, személyes szabályzatod. Így ugyan már mindjárt más, de attól még ez az ami. Kötetlen szocializálódás, csevegés, na meg Azumi megismertetése a leend? családjával, mindez képekkel illusztrálva néhány fóliánsnak is beill? album segítségével. [Van aki pont az album érzés miatt szereti a papíros képeket, annak ellenére, hogy a digitális képek ezerszer jobbak, élesebbek, tartósabbak, stb.] Ha jól sejted ez akár másnap reggelig is folyna, de te azért figyelsz az id?re így még idejében útját tudod állni a további anekdotaáradatnak, miel?tt lekésitek a vacsorát.